A pokolba kívánom az egészet, téged nem, százszor inkább magamat. De úgynakérlekmégis a pokol biztos, hogy egy olyan mocskos hely mintahogyazt mondogatni szokás? Szeretném látni a garanciát, mert én mától csak azt hiszem el, amiről pecsétes papírt állítanak elő a nagy wallstreeti emberekék.
Nincsen adás, az idő nem működik ilyenkor. Foglalj le máté! Nos igen savat hánytak a sebre, égetnie kéne, de még ez a sav is elcseszett és csiklandoz. Nem értem gond-alatt nő hatalmasra a gondolat melynek ereje számomra igencsak kérdéses. Meggyengít és szétkapar, iszonyat profin csinálja, ezért rohadtul tisztelem. Én kreálom, bennem áll össze. Tisztelhetném már magam is végre.
Tisztelet neked!
-Ugynakérlek mégis mi a baj?
-Honnan veszed, hogy baj van?
-Látom.
-Honnan veszed, hogy elmondom? Az én nyomoromból csak az táplálkozzon, akit megkínálok. Ha megkívánod, rendelj egy adagot valami telenovelllából, olcsón adják és megbeszélheted a szomszédoddal, mindig van utánpótlás délutánonként, ha meg elfogy, majd nyitnak egy új üzletet.
Túl sok volt a kevés és túl kevés a sok.
A felszínen kevés mély dolgot találsz. Idealizálódunk. Miben? Rengeteg csúnya szóban, pofonokban, másnak a kínkeserves valóságában.
Befásultam. Tényleg. Mennyi az annyi? Semmi.
Nagyon jól vagyok, igen köszönöm. Kicsi a lakás, de jól osztozunk rajta a főbérlőnk meg azt hiszi ő az úr. Bejött nekünk az élet, a csaj meg gondolkodik, de nem látja az ablaktól az ablakokat.
Érzed már, hogy meggyilkol a levegő, szétégett, felszakít, megmérgezz, leépít.
dorisz, ki is vagy te valójában?
egy apró semmitmondó kis részlet, az egész nem állna le nélkülem
a létezésem tény, a hiányom elfogadható
pótolható darab vagyok, pár mozdulattal eltűntethető szennyeződés
álmokkal tele pakolt vesztes
legerősebb gyenge, átlagos pont, lélegző álló pocsolya
olyan áru, aminél százszor minőségibb is kapható ugyanezen az áron
gondolatokkal sakkozó szarházi
van egy életem meg egy halálom, nem ajánlom fel egyiket se
egyszer majd beállok rabszolgának, de most még keresgélek
várakozó, bekénetörnigyeremár
ki is akarnál te lenni?
csak mondj annyit, hogy különleges
csak annyit, hogy nincs velem akkora baj, szinte már illik is hozzám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése